Öröktől ismered szívem vágyát,
Jól látsz Te mindent, mit ember nem lát.
Ki sem kell mondjam, tudod, mit kérek,
hűséged az, ami engem éltet.
Te alkottál meg anyám méhében,
csontjaim nem voltak rejtve előtted.
Mindent tudsz rólam, ülök vagy állok,
arcod fénye mindennap rám ragyog.
Ha azt gondolnám, elnyel a mélység,
a kezed mindenhol utolér.
Bármerre mennék el, te mindig látnál,
a világ végén is rámtalálnál.
Újra és újra felemelsz engem a mélyből magas hegyekre.
Nem számít, milyen sokszor estem már el,
ma is eljössz hozzám, és megszentelsz.
Minden oldalról körbefogtál,
Te vagy Megmentőm, aki nevemen hívtál
Ha egészen az égbe mennék,
vagy a földnek mélyén lennék,
éjjel vagy nappal neked az mindegy,
mindig velem vagy,
Soha nem hagysz el.
Öröktől-ismered.pdf