Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. március 26-án.
139. Zsoltár
Istennel járni és beszélni
Hogyan lehet újra élvezni az imaéletünket?
3 rossz elképzelés van a fejünkben, ami gátolja az imaéletünket:
- Amikor csak úgy tekintünk Istenre, mint Szent Istenre.
- Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy nem vagyunk olyanok, mint egy gyermek.
- Nem vagyunk elég szenvedélyesek és kitartóak.
Meghivatkozott igék: Ef. 3:18-19, Luk.11:5-8, Zsolt. 147:10-11, Zsolt 135:5-6, Zsolt.147:2-3.
Isten mindenütt jelen van1A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz és ismersz engem.
2Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.
9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.
19Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! — Zsoltár 139.
0 Hozzászólások