Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2018. január 28-án.

Lukács 22,54-62

⁵⁴ Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. ⁵⁵ Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. ⁵⁶ Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” ⁵⁷ Ő azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem őt!”⁵⁸ Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!” ⁵⁹ Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.”⁶⁰ Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. ⁶¹ Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” ⁶² Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Lukács 22,31-34

³¹ „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³² de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” ³³ Ő erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” ³⁴ Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.”