Igehely: Róma 7:7-25

⁷Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 

⁸De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 

⁹Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, 

¹⁰én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. 

¹¹Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.

¹²A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. 

¹³Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen.

¹⁴Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 

¹⁵Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 

¹⁶Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 

¹⁷Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 

¹⁸Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. 

¹⁹Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 

²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

²¹Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 

²²Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 

²³de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 

²⁴Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 

²⁵Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.