Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. október 15-én.

Efézusi levél 2,11-22

Az Isten új népe: a keresztények

1. 11-12.v. Pál bevezeti a problémát
2. 13-18.v. két kulcsszó: békesség és egy-eggyé
3. 19-22.v. „Ezért tehát…”

Krisztus a maga testében egyesíti Isten új népét

¹¹Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. ¹²Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. ¹³Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.
¹⁴Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,¹⁵miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. ¹⁶Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, ¹⁷és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. ¹⁸Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
¹⁹Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. ²⁰Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, ²¹akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, ²²és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.—Efézus 2,11-22.