73. Zsoltár
1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!
2 De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.
3 Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét.
4 Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük.
5 Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket.
6 Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak.
7 Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.
8 Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
9 Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet.
10 Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.
11 Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek?
12 Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.
13 De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban,
14 mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.
15 Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.
16 Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.
17 Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18 Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!
19 Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20 Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!
21 Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
22 akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
23 De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
24 Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
25 Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
26 Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!
27 Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged!
28 De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.
Volt már olyan, hogy elbizonytalanodtál a hitedben és kételkedtél Isten jóságában?
Látunk embereket, akik sikeresek, jólétben élnek, pedig gyalázzák Istent, és látunk olyanokat, akik szeretik Istent, Őt szolgálják, és mégis csapások érik. Miért nem igazságos az élet? Volt már, hogy megkísértett az a gondolat, hogy otthagyd Istent?
Aszáf ugyanígy megkísértetett, és győzött benne. De hogyan sikerült neki győzni efelett a kísértés felett?
- Aszáf jól indult: a zsoltár kezdetén a dicsőítés vezető dicséri az Istent
- Azután elmondja, hogy mit lát, ha körülnéz a világban: a gonoszoknak minden sikerül, nem éri őket szenvedés, jómódban élnek, pedig istentelenek. Az igazak ezzel szemben szenvednek, szűkölködnek. Ő maga is azt tapasztalja, hogy bár megőrizte a szívét tisztán, mégsem kerülik el a bajok. Irigység fogja el amiatt, amit a gonoszok megkapnak, ő pedig nem. Elkezd kételkedni Isten jóságában, már már ott tart, hogy feladja a küzdelmet, a hitét.
- Elkezdi keresni a kérdésekre a választ, de nem jár sikerrel ebben sem.
- A 17. vers a fordulópont: bement Isten jelenlétébe!
- 3 súlyos hibára döbben rá
- Nem Istent kérdezte először
Elkezdett magában töprengeni, mérlegelni. Csak akkor tudunk győzni a kísértésben, ha azonnal Istenhez megyünk, Őt kérdezzük, Vele beszéljük meg a dolgokat. Nem hagyhatjuk ki Istent a számításból, amikor mérlegelünk! - Következtetéseit csak emberi szempontok szerint vonta le
– Az előző következménye
– Elfelejtette, hogy a földi életben zarándokok vagyunk, ez az élet arányaiban egy villanás csupán ahhoz képest, ami ezután vár ránk.
– A gonoszok jóléte csak ideiglenes, de ítéletük örök, az igazak megpróbáltatása ideiglenes, de áldásuk örök. - Nem látta, hogy mi a legnagyobb kincse az életben
– Isten maga, az Ő személye, a Vele való kapcsolat a legnagyobb kincs, nem pedig az áldásai
– Az élet realitása, hogy mindannyiunk tapasztalunk szenvedést, megprobáltatást
– Sok minden okozhat nekünk lelki vagy testi fájdalmat, de Isten örök
– Máté 6:21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
- Minden azon áll, vagy bukik, hogy mi a te szíved vágya. Bármi lehet a legfőbb kincsünk, ha nem Isten az.
2 Kor 5:21
Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
- A nagy csere = Isten haragja, amely minket illetett, Jézusra került, és mienk lett Jézus igazsága
- Most már szabadon bemehetünk az Isten jelenlétébe. Ott döbbenünk rá igazán, hogy mennyire szeret minket Isten, és hogy Ő a legfőbb kincsünk
- Ahogy Krisztust egyre jobban megismerjük a Vele való kapcsolatban , egyre jobban gyönyörködhetünk Benne, felfedezhetjük a szépségeit.
- A házasság képe fejezi ki a legjobban, mennyire szoros és bensőséges tud lenni ez a kapcsolat
- A Krisztus iránti szenvedélyünk által tudjuk legyőzni a kísértéseket. Semmi nem ér annyit, hogy megszakadjon a kapcsolatom azzal, aki életet adta értem
- Mate 6:33
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
- Ha nem is ment meg Isten a bajokból, Ő akkor is az enyém és ezt senki nem veheti el tőlem. Minden más csak extra, ráadás.
- Ha semmi mást nem adott volna, csak Önmagát, szólhatnánk-e csak egy szót is?