Máté 18:21-35

²¹ Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?”

²² Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.

²³ Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.

²⁴ Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.

²⁵ Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen.

²⁶ A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

²⁷ Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.

²⁸ Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!

²⁹ Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

³⁰ De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását.

³¹ Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt.

³² Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem.

³³ Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?

³⁴ Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást.

³⁵ Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

 

• A legnagyobb Isten országában: akinek az identitása abban gyökerezik, hogy Istennek a gyermeke
• A legnagyobb bűn: más keresztényt megbotránkoztatni, bűn elkövetésére vinni
• A legnagyobb öröm: amikor egy eltévedt keresztény megtér az Atyához

• Hányszor kell megbocsátanunk? Jézus válasza: hetvenszer hétszer! – a tökéletesség száma, amely azt fejezi ki, hogy mindig meg kell bocsátanunk egymásnak!
• De hogyan tudunk szívből megbocsátani? Ezt magyarázza Jézus a gonosz szolga példázatával. Jézus tudja, hogy a bukásainkból, hibáinkból tanulunk a legjobban, ezért használ ilyen negatív példát.
• Az egymással való (horizontális) kapcsolatunk teljes mértékben az Istennel való (vertikális) kapcsolatunktól függ.
• Jézus pénzbeli tartozással ábrázolja a bűnt, Isten pedig olyan itt, mint egy király, aki rendezni szeretné az adósaival a tartozásukat Felé.
• Az adós szolgának akkora tartozása volt, amelyre semmi esély nem volt, hogy valaha ki tudná fizetni, mégis valamiképpen azt gondolta, hogy egyszer képes lesz visszafizetni.
• A király megszánta és elengedte az egész tartozását, mert ő pontosan tudta, hogy a szolga képtelen lenne valaha is kiegyenlíteni a tartozást.
• A természetes reakció erre a hatalmas mértékű irgalomra az elmondhatatlan öröm és hála. De Jézus nem említ semmit arról, hogy mi volt a szolga szívében.
• Amikor találkozik szolgatársával, aki neki tartozik, a gonosz szolga reakciója nem következetes azzal. ahogyan a király bánt vele. Bár a király elengedte a tartozását, ő nem engedett és végrehajtatta az ítéletet.
• Jézus a végén elmondja a példázat kemény tanulságát: ha meg nem bocsátunk egymásnak szívből, az Atya sem fog megbocsátani nekünk. Mégsem ez a teljes mondanivalója a példázatnak.
• Miben és hogyan tévedett ez a szolga, ami miatt nem úgy cselekedett, ahogy kellett volna?
• A probléma a szívében kezdődött: nem tudta elfogadni, hogy a király valóban elengedte az egész tartozását, nem hitte el, hogy ő valóban ennyire irgalmas és kegyelmes.
• Úgy gondolta, hogy vissza kell fizetnie a tartozását, és ezért hajtotta be másokon is. Ilyen értelemben valójában következetes volt a viselkedése.
• Amikor mi azt gondoljuk, hogy Isten igazságosan bánik velünk, akkor mi is úgy gondolkodunk, mint a gonosz szolga.
• Amikor bűnt követünk el, azt gondoljuk, hogy tartozunk Istennek, ezért jó cselekedetekkel próbáljuk azt visszafizetni, vagy várjuk Isten büntetését.
• Ez a fajta vallásos, „szemet szemért, fogat fogért” gondolkodás arra vezet minket, hogy mi is igazságosan bánjunk másokkal, ahelyett, hogy megbocsátanánk neki.

1. Elfogadtuk azt, ami a Bibliában le van írva Istenről?
2. Hisszük azt, hogy megérdemeljük Isten ítéletét? Tudomásul vesszük, hogy akkora a tartozásunk Isten felé, hogy azt sosem tudnánk kifizetni?
3. Felfogjuk Isten megoldását erre a tartozásra, hogy teljesen eltörli adósságunkat?
4. Átéltük valójában az Ő kegyelmét?

• Isten megoldása a mi óriási tartozásunkra csak akkor lehet igazságos, ha valaki kifizeti helyettünk. Jézus pontosan ezt tette: az életével fizetett azért, amit nekünk kellett volna kifizetni.
• Megnyugodhatunk abban, hogy Jézus magára vette az ítéletet, amit mi érdemeltünk.
• Aki ezt hiszi és elfogadja hálás szívvel, az Isten gyermekévé válik.
• A példázat felszólítása: Fogadd el Isten kegyelmét!
• Így tudunk mi is kegyelmet gyakorolni mások felé. A másokkal való viszonyunk elárulja, hogy mi lakozik valójában a szívünkben.
• Az evangélium ereje az, ami képes megváltoztatni az életünket és a kapcsolatainkat.
• El kell ismernünk mások tartozását felénk, meg kell intenünk az ellenünk vétkezőket. De Isten arra hív minket, hogy a szívünkben készek legyünk a megbocsátásra, ahogy Isten is megbocsátott nekünk.