Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. június 18-án.

124. és 129. Zsoltár

„Vallja meg ezt Izrael…”

Meghivatkozott igék:  1 Tim.4,13;  Zsolt. 143,8;  Róma 10,9-10;  1 Ján. 4,15;  2 Tim. 2,14;  Fil. 2,11

Hálaadás szabadításért

¹Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR – vallja meg ezt Izráel! -,
²ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
³akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
⁴Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
⁵Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
⁶Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
⁷Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
⁸A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta. —Zsoltárok 124.

Sion ellenségei megszégyenülnek

¹Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –
²sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
³Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.
⁴De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét.
⁵Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.
⁶Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.
⁷Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.
⁸Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében! — Zsoltárok 129.