Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2016. december 11-én.

Zsoltárok könyve 22. rész

Az egyetlen elhagyott, és ártatlan ember

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!
³Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
⁴Pedig te szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei.
⁵Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket.
⁶Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
⁷De én féreg vagyok, nem ember, gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
⁸Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
⁹Az ÚRra bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
¹⁰Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
¹¹Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
¹²Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!
¹³Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.
¹⁴Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.
¹⁵Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.
¹⁶Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.
¹⁷Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.
¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
¹⁹Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.
²⁰Ó, URam, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!
²¹Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!
²²Szabadíts meg az oroszlán szájából, és a bivalyok szarvai közül, engem, nyomorultat! — Zsolt. 22,2-22.