Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. április 23-án.

27. Zsoltár

„Egy dolgot kérek az Úrtól”

1. Honnan szerezte Dávid ezt a bátorságot?

⁴Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. — 4.vers

2. Dávid hogyan szerezte ezt a fajta bátorságot?

— Először a mélyre kellett mennie!

— Birkózott Istennel – hit-harc!

⁷Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. — 2.Tim. 1:7

¹Dávidé.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?
²Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el.
³Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.
⁴Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
⁵Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
⁶Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
⁷Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
⁸Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
⁹Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
¹⁰Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
¹¹Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
¹²Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
¹³Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
¹⁴Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. — Zsoltárok 27.