Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2016. november 6-án.

Zsoltárok könyve 8. rész

Te mit látsz, amikor a csillagokra nézel?

Mire gondolsz közben?

1. Milyen hatalmas az Univerzum?
2. Milyen kicsi vagyok én!
3. Milyen egyedülálló a Földünk!
4.  Hogyan lehetséges, hogy a hatalmas Isten, – aki mindezt teremtette -,  ismer engem, és gondot visel rám?

Meghivatkozott igék:  Zsolt. 19,1-4; Róma 1,20; Ézs. 40,26; Mikeás 6,8; Máté 21,15-16; Zsid. 2,5-9; Ef. 3,16.

A Teremtő és az ember

¹A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
²Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
³Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
⁴Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
⁵micsoda a halandó – mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
⁶Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
⁷Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
⁸a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
⁹az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
¹⁰Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

— Zsolt. 8.

Illusztráció: kisfilmek a YouTube-ról