Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. május 7-én.

90. Zsoltár

Mózes imádsága az élet mulandóságáról

Három dolgot kért az Úrtól:

1. bölcsességet

2. kegyelmet

3. erőt

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

¹Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
²Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
³A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
⁴Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
⁵Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
⁶reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
⁷Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
⁸ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
⁹Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
¹⁰Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
¹¹Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
¹²Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
¹³Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
¹⁴Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
¹⁵Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
¹⁶Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
¹⁷Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! — Zsoltárok 90.